A vizek városában idén is búcsúztatták a telet
Ha január, akkor karnevál, ha karnevál, akkor Velence!
Velencében egykor több ünnepnap volt, mint hétköznap, s még napjainkban is megőrizte ezt a sajátosságát a város. Mégis, a velencei ünnepek közül a karnevált jegyezte meg a világ. A február a legtöbb országban a tél elmúlását jelent
i, egy farsangi mulatozással egybekötve. Ilyenkor a lagúnák városában több száz zenei,
színházi és táncrendezvénnyel kényeztetik az odalátogatóka. Számos álarcossal, jelmezessel, pantomimmel és zsonglőrrel találkozhatunk. A jelmezek változatosak, most már inkább egyre modernebbek. Találkozhatunk olasz nemesekkel, de akár méhecskének öltözött férfiakkal és virágb
a bújt nőkkel. A nyitóhétvégén beöltözött maszkosok felvonulása, a záróhétvégén pedig utcai látványosságok, zenészek, színes programok teszik élvezetessé a farsangi vigasságot. Az esemény célja, hogy tánccal, hangoskodással elűzzék a már hosszú ideje tartó telet. Idén február 6 és 16 között rendezték a mulatságot
Velence a lagúnák városa. Az Adriai-tenger északi részén fekvő mocsaras lagúnában fekszik. Jellegzetessége a magas vízállás (acqua alta). Évente több alkalommal is előfordulhat november és április között, hogy ár önti el a város mélyebben fekvő részeit. Így történt ez a Szent Márk téren a karnevál ideje alatt. A vízszint délben elérte „csúcsát”, majd délután fele visszahúzódott. Ezért a helyiek kialakítottak egy zseniális tárgyat: a zacskócsizmát. Ezt bárki megvásárolhatja potom három euróért és akadályok nélkül átkelhet a térdig érő vízen (már ha van hozzá kedve). Ha valaki spórolni szeretne, akkor a kínaiak módszerét követve, akár mezítláb is végigmehet a téren.
A város épületeit egymáshoz közel álló, vörösfenyőből készült cölöpökre építették - mert ez a fa a víz alatt nem rothad el - amelyek belenyúlnak a tengerfenék homokos és agyagos rétegeibe is, közel 8 méter mélységig. A cölöpök felett isztriai mészkő képezi az épületek alapjait. A városban számtalan látnivaló van, talán már túl sok is, ezért semmiképp nem elég egy nap, hogy körbejárjuk ezt a csodás helyet.
Nézzük mi az, amit semmiképp ne hagyjunk ki:
Szent Márk tér
Velence központja, amelynek „nincsen párja a földön”- írja Petrarca. A világ legszebb tereként is nevezett hely, amely sok történelmi esemény színtere is volt. Három oldalról középületek veszik körül. Ma is a város életének centruma. Látnivalói:
-
Szent Márk-székesegyház (Basilica di San Marco): Tetején öt hagymakupola nyúlik a magasba. Mind kívül, mind belül márvánnyal, mozaikkal, faragásokkal ékesített alkotás.
-
Campanile: a Szent Márk-székesegyház bejáratával szemben magasodik 98,6 méter magas harangtornya.
-
Óratorony (Torre dell'Orologio): Jobbra a bazilikától az 1496-ban emelt Óratorony áll. A torony alatti árkád Velence Váci utcájába, a Merceriára vezet.
A Dózse-palota oszlopokon "lebegő" masszív tömbstílusa jelentős hatással volt a modern középület-tervezésre. Fehér és rózsaszín márvánnyal burkolt épület volt már rezidencia, a bíróság székhelye, sőt, börtön is. A Dózsepalotát a börtönépülettel összekötő folyosót a Sóhajok Hídjának nevezik.
A Sóhajok hídja (olaszul Ponte dei Sospiri) Velence egyik leghíresebb hídja. A hiedelem szerint nevét elvileg onnan kapta, hogy az elítélt embereket itt vezették át a börtönbe, így az ő sóhajukat hallhatták a helyiek.
A Libreria a Dózse-palotával szemben áll, 1537-ben Jacopo Sansovino kezdte meg építését, melyet Scamozzi fejezett be. Ma könyvtár, és archeológiai múzeum.
Ha ellátogattunk ezekre a helyekre, semmiképp ne hagyjuk ki Velence négy legnagyobb - a Canal Grande csatorna felett átívelő- hídját. Elsőként a Rialtó-híd (Ponte di Rialto), ami Velence legrégebbi hídja. Három év alatt készült el, s már építése óta kereskedelmi központként működik. Ez a híd vezet át minket a piacra, ahol különböző álarcok, souvenirek mellett, halak gyümölcsök és helyi jellegzetességek is kaphatók. A második az Akadémiai híd (Ponte dell'Accademia), amit a 19. században készült, mely közvetlenül az Accademia képtárához vezet. Harmadikként említendő a Scalzi-híd (Ponte degli Scalzi), amely egy új híd a pályaudvar előtt. Végül a Quarto Ponte vagy Ponte di Calatrava ( magyarul 'A negyedik híd'), Santiago Calatrava új és heves vitákat illetve tiltakozásokat kiváltó alkotása.
Ha marad egy kis időnk a nagy forgatagban, akkor látogassunk el az északi lagúna szigeteire. Semmiképp ne hagyjuk ki Murano-t, ami a velencei üveggyártás központja. A 16. században 37 üveggyár volt a szigeteken. Az üveg Velence kevés exportcikkének egyike volt, ezért az üvegkészítők bizonyos kiváltságokat élveztek, például nemességkisasszonyokat vehettek feleségül. Mivel a mesterség fortélyait szigorúan őrizték, az üvegfúvó mesterek nem utazhattak ki a Velencei Köztársaságból. A gyártás titkát idegeneknek továbbadó üvegfúvó mestereket halálbüntetés fenyegette. Ma már persze ez nem létezik és a gyár szeretettel várja az odaérkező turistákat és tart nekik bemutatót. A másik két szigetecske Burano és Torcello. Burano egy apró halászfalucska 5000 fős lakossággal, látnivalója a San Martino plébániatemplom. Hajdan a velencei csipkegyártás központjaként működött. Iskolájában ma is tanítják a csipkeverés technikáját. Torcelloban már csak néhány tucat ház emelkedik e hangulatos, régies atmoszférát sugárzó szigeten. A 15. században iszaposodott el partja, s lakói a mocsárláz miatt elmenekültek innen.
Ha időnk és pénztárcánk engedi, gondolázzunk egyet párunkkal. (Egy gondolázás 80 és 100 euro között mozog, főtől függetlenül). Az élmény felejthetetlen, és ha hiszünk a babonákban, akkor a szerelmünk is örök maradhat, ha „átgondolázunk” a Sóhajok hídja alatt. Emelett barangolhatunk a szűk utcákban, átkelhetünk a hangulatos és romantikus hidakon vagy akár csodálhatjuk a színes, díszes, csillogó-villogó jelmezeket Velence egész terültén. Ha elfáradtunk üljünk be egy kávézóba vagy étterembe és fogyasszunk el egy finom olasz cappuccinot vagy együnk egy mennyei olasz tiramisut, aminek sehol sincs párja a földön. Ha még mindig vágyunk valami ínyencségre, akkor ajánlom a vékony, ám de fenséges pizzát, ami rengeteg ízben kapható, 5 és 15 eurós közötti áron- ezt hívják az olaszok „valódi pizzának”. Ehetünk különböző tésztákat, ami sehol sem olyan változatos, mint Olaszországban. A legtöbb tészta olasz neve pedig formájára utal. Az olaszok a tésztákat legtöbbször valamiféle paradicsomos, olivaolajos szósszal fogyasztják, amelynek neve: "sugo". Nagyon kedvelik a pesto-t, amely fenyőmaggal, zöldfűszerekkel, olívaolajjal készülő mártás. A legfontosabb!: a velencei éttermekben kéteurós szervízdíjat számolnak fel fejenkét, amit a végösszeghez adnak hozzá, tehát figyeljünk és számoljunk…! A másik: ne csodálkozzunk, hogy miután elfogyasztottuk ebédünket vagy vacsoránkat, „kidobnak” minket a helyről, ugyanis a nagy karneváli forgatagban a többi vendégnek is szüksége van a helyreJ!
Egy szóval Velence csodás és szép, izgalmas és rejtélyes érdemes ide bármikor ellátogatni, nem csak a karneváli eseményre.
Bukovenszki Orsolya